Kovács Béla

Kora gyermekkoromban megtapasztaltam, a parasztság tárgyalkotó tevékenységét. Apai nagyapám Molnár Kovács Bernát, ősi szárazmolnár család sarja. Különösen nála láthattam, és mint kisgyerek próbálkoztam különböző használati tárgyak készítésével (pásztorbot, kéregfaragás).

Szívesen lézengtem a kovács és bognár műhelyeben, amiket egy földi csodának láttam. Sokat tartózkodtam a környékbeli mesteremberek „sufni műhelyeiben”, segítettem asztalos, suszter, tűzi kovács és bádogos mestereknek is. Vonzódtam a kétkezi munkákhoz, és nem utolsó sorban, mint félárva fiúgyermek, a férfiak társaságához is. Nagyon sok dolog, a mai napig megmaradt ezekből az időkből.

A népművészettel az 1990-es évek első felében kerültem kapcsolatba. 1998-ban mutattam be első mélyítő faragással készített tárgyaimat Budapesten, és közben elkezdtem zsűriztetni a munkáimat.
2002 évben Nádudvaron a Népi Kismesterségek, Szolgáltató Mesterségek Szakiskolájában Faműves szakmunkás bizonyítványt szereztem.
2005-ben megkaptam a Népi Iparművész címet.
2000-2017-ig önálló kiálltóként minden évben, összesen 19 alkalommal voltam jelen a Mesterségek Ünnepén.
2015-ben a Mesterségek Ünnepén, megjelenésemért, és a hosszú távon végzett folyamatos munkámért, az Év Mestere megtisztelő díjban részesültem.

Pályafutásom során sok közös és egyéni kiállításom volt, Fehérgyarmattól Tiszavasváriig. Sok elismerő oklevél bizonyítja tevékenységemet.
Budapesten a Nemzeti Galériában rendezett, „Megtartó Hagyományok” c. kiállításon, 7 db tárgymat állították ki.
Három alkalommal vettem részt az Élő Népművészet kiállításon. Legkedvesebb az volt, amikor a feleségemmel közösen szerepeltünk, Nyíregyházán, a Vasutas Művelődési Házban, „Nyárfák” című kiállításon.

Munkáimmal Szlovákiában, Lengyelországban, és Romániában is bemutatkoztam. Használati tárgyaim Francia országba is eljutottak a karácsonyi vásárokra.

A Faművészeti Tábor és Továbbképzés 2008 óta minden évben megrendezésre kerül, ami Nemzetközivé is bővült. A táborok szervezője, művészeti vezetője vagyok.
2017-ben részt vettem a Kulturális közfoglalkoztatottak képzésében, Nyíregyházán, Mátészalkán és Fehérgyarmaton.
2018-19-20-21 évben a Csóri Sándor alap támogatásával fafaragó, faműves szakkört vezetek ahol átlagban 12 főnek segítek erre a „keserédes” pályára állni.

Célom a közösségteremtés és építés, valamint az egymástól tanuláson túl, a szakmai, néprajzi ismeretek bővítése, neves meghívott előadók segítségével.

Pályafutásom folyamán - ami remélem még tart is egy ideig - sok gyereket, felnőttet sikerül ”megfertőznöm” a kézműves tárgyalkotó népművészet szeretetével, tudás anyagának egy kis szeletének elsajátításában egy nagyon pici szerep az én nevemhez fűződik.

„Az ember csak úgy mehet el nyugodtan ebből az árnyékvilágból, ha kezének és/vagy szellemiségének lenyomatát örökségül hagyja a visszamaradóknak.”